A segítő társ A megszületett gyermek védtelen és magatehetetlen, szüksége van a szülőkre. A súlyos betegségben szenvedők, az élet terheitől megfáradt idősebb emberek úgyszintén segítségre szorulnak, melyet hozzátartozóiktól, jó érzésű embertársaiktól meg is kapnak. De vajon az erejük teljében lévő felnőtteknek szükségük van-e embertársaik közreműködésére mindennapi életükben? A kérdés nyilván költői jellegű, hiszen a válasz egyértelmű igen. Habár a sorsunkat alapvetően magunk alakítjuk, az élet mégsem tekinthető egyfajta egyszemélyes „produkciónak”. Ekképp olvasható a Bibliában is: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. Ez a megfogalmazás a jó párkapcsolat igen fontos jellemzőiről tesz említést: a társ legyen hozzáillő és segítő! Kicsit mélyebb értelmezésben azt is mondja nekünk, hogy egy ilyen hozzáillő társról nem magunknak kell gondoskodnunk, hanem maga a Teremtő szerzi meg őt számunkra. Némelyek éppen maguk akadályozzák meg ezt, azzal, hogy előzetes elképzeléseik, feltételeik vannak, taktikázó módon viselkednek vagy éppen görcsös akarattal és sorsukat hibáztató hozzáállással kezelik ezt a kérdést. Ha életünk párjával összehozott bennünket a sors, igazán hálásak lehetünk ezért. Kezdetben ez a hálaérzet mindenkiben működik is, hiszen a szerelemnek igen fontos elemét képezi. Később, az idők teltével egyre inkább természetes dologként kezeljük a sors eme értékes ajándékát, és elkezdjük azt kritizálni. Ami számunkra jó a társban, megszokottá, természetessé válik, egyre inkább csak azzal vagyunk elfoglalva, amivel nem vagyunk kibékülve. Elégedetlenségünknek elvárások formájában nyíltan vagy burkoltan hangot is adunk, s teljes meggyőződéssel térünk át arra az útra, ahol egymás megváltoztatásának szándéka vezérel bennünket. Felnőtt ember csakis önmagát képes megváltoztatni, kívülálló nem, tehát ez az út garantáltan kudarchoz vezet. Mégis mit lehet tenni akkor, ha valami olyan fedezünk fel társunkban, amit nem tartunk megfelelőnek? Minden ilyen esetben a kapcsolatban magában kell keresnünk a problémát. Ezt sokféle módon kezelhetjük, egy azonban biztos: társunkkal szembeni újabb elvásárok megfogalmazásával semmiképp, csakis segítő hozzáállással. Elsőként azonban mindig önmagunkat vessük vizsgálat alá, mert leghatékonyabban ez fog hozzájárulni a sikerhez. Ha már látjuk, mi volt a mi részünk a kapcsolatban megmutatkozó problémában, akkor lássunk hozzá, hogy segítsünk társunknak. Ezáltal és ekkor kerülünk mindketten a közös boldogsághoz visszavezető útra.