FrissítésSúgó

Anita	2006.05.10. 22:43 -
	SZÁLL A FELHŐ...   Száll a felhő magasan,magasan, Az én rózsám messze van,messze van. Száll a felhő nyugatra,nyugatra, A napnak is arra van az utja.   Szállj,felhő,szállj a rózsám fölébe, Mondd,hogy oly bús a szívem,miként te. Szállj te is,nap,a rózsám fölébe. Mondd,hogy úgy ég a szívem,miként te. /Petőfi Sándor/

[5-1]

effort

Előzmény | 2006.06.08. 18:56 - #5

Johann Wolfgang Goethe A kedves közelléte Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár; rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár. Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat; s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt. Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng; a ligetben ha néma csönd borul rám, téged köszönt. Lelkünk egymástól bármi messze válva összetalál. A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára. Óh, jössz-e már!

effort

Előzmény | 2006.06.08. 18:55 - #4

Kányádi Sándor Két nyárfa Én sem volnék, ha nem volnál, ha te hozzám nem hajolnál, te sem volnál, ha nem volnék, ha én hozzád nem hajolnék. Osztódom én, osztódol te, Só vagy az én kenyeremben, mosoly vagy a bajuszomon, könny vagyok a két szemedben. Köt a véred, köt a vérem: szeretőm vagy és testvérem. Köt a vérem, köt a véred: szeretőd vagyok s testvéred. Szellőm vagy, ki megsimogatsz, viharom, ki szerteszaggatsz, szellőd vagyok, ki simogat, viharod, ki szétszaggatlak. Ha nem volnék, te sem volnál, én sem volnék, ha nem volnál. Vagyunk ketten két szép nyárfa, s búvunk egymás árnyékába.

effort

Előzmény | 2006.06.08. 18:35 - #3

Kosztolányi Dezső Szerelmesek A fejüket a tenyerükbe véve úgy nézik egymást, mint akik nem látták már ezer éve, dajkálva lassan, elringatva gyöngéd, szép mozdulattal testük csodásan égő drágagyöngyét, majd szájukat a csókhoz igazítják, keresve átkozott-zárt életüknek a nyitját, de tétováznak még, várnak sokáig, eltávolodnak, úgy tekintenek föl a messze mámor ködbe fúlt fokáig boldogtalan szemük széjjelmeresztett, nagy csillagával, hogy magukra öltsék a könnyű vágyat, mint nehéz keresztet, és szájuk és szemük és benn a lelkük reszket.

effort

Előzmény | 2006.06.08. 18:29 - #2

Francesco Petrarca 159. Szonett Szerelem! Állunk őt ámulva, kit káprázatul küldött az ég a földre. Nézd: hogy szitál a szépség fény-esője! Az angyal ő, ki földünkön lakik. Nézd ritka köntösét, - hogy elvakít elefántcsont-dísze s aranyja, gyöngye! Mily andalítva ring e karcsú, gyönge test, míg csábítja árnyékos csalit! S a zöld füvet s ezerszínű virágot nézd: a vén tölgy alatt mind esdve kéri , hogy rálépjen, vagy csak érintse lába. S a szem szikráitól kigyúlni látod a felhőt, - földön, égen minden élni s örülni kezd, amerre néz a drága.

Anita

Előzmény | 2006.05.10. 22:43 - #1

SZÁLL A FELHŐ...   Száll a felhő magasan,magasan, Az én rózsám messze van,messze van. Száll a felhő nyugatra,nyugatra, A napnak is arra van az utja.   Szállj,felhő,szállj a rózsám fölébe, Mondd,hogy oly bús a szívem,miként te. Szállj te is,nap,a rózsám fölébe. Mondd,hogy úgy ég a szívem,miként te. /Petőfi Sándor/

[5-1]